"Vannak zebrák, akik még a rács mögé is beállnának, csakhogy fehér lónak lássák őket."
Ezeket a zebrákat mi állítjuk be rács mögé, csak hogy fehér lónak lássuk őket.
Én pl annyira akartam az ikerlelkem, hogy egy rossz kapcsolat mellett el is hittem, hogy Ő az.
Közben meg..
Az aktuális fejlettségemhez kaptam egy tükröt.
Boldog akartam lenni, de lelkem mélyén nem mertem.
Félelmeim, blokkjaim bennem voltak, de én nem láttam.
Senki nem érti miért léptem le tőle, ha annyira szerettem.
4 hónapig én sem, mert 4 hónap után is ugyanúgy fájt.
Múlt héten ráébredtem.
Azt mondtam mindig nem mer önmaga mellett dönteni.
Itt a tükör: Szenvedés árán rájöttem, miért fáj ez nekem?
Mert én nem mertem önmagam mellett dönteni.
Nem mertem úgy elválni, hogy figyelj, nekem ez nem jó, válni akarok.
Ehelyett még büszke is voltam rá, hogy pozitív gondolkodással megteremtettem, hogy férjem elköltözzön, utána már könnyű volt beadni a válópert.
Teremtek a gondolattal, de nem vállaltam magam.
Nem az ikerlelkem volt, hiába azt éreztem, amit ikerlélek iránt. Ő egy lélektárs, aki megmutatta, milyen vagyok.
Voltam. Mert felismertem, és már nincs az, hogy beleegyezek dolgokba. Én döntök kell e, de már a szándék kinyilvánításával.
S most újra rendelem a tökéletes társat, aki olyan mint én.
Én már új Andi vagyok, aki vállalja önmagát, aki tett és tesz önmagáért, akinek nincsenek félelmei. Mert a érzéseim nem függnek senkitől.
Már a rendelésem egyszer sikerült, akkor még én nem voltam kész, én nem voltam olyan lelkileg, ami az ikerét érzéséhez szükséges.
Azt kaptam amit akartam érzésekben, ezért is léptem le, mert a lelkem mindent tudott. Még fejlődnöm kell.. kellett..
Már a zebrát nem állítom a rács mögé!!!!!!!
