2012. február 27., hétfő

Van egy befejezetlen versem :


...Most elmondom milyen vagyok,
Ti láttok az itt és mostban,
De az nem én vagyok!
Jellem, mit rám raktak az évek,
Az nem én vagyok.
Keresem, és kerestem magam,
Sokat éreztem, nem csak ez van
Hogy valaki fogja a kezünk
Védi az életünk.
Ma már tudom, miről beszéltem
Létezik.
Hogy az ember több, mint mások
Azt hiszik.
Homokszem a szerkezetben
És semmi sem rajtunk múlik.
Több életünk van, és azért születünk
Hogy Istenre ráleljünk.
Isten nélkül semmi sem természetes
Mert mindent Isten vezet.
Teljesen más vagyok mint voltam
Nincs olyan, hogy természetes hogy van.
Isten adja mindenhez a tudást
Hogy az ember elérje amit kíván.

gandika

2012. február 2., csütörtök

Feladom és elfogadom

Feladom a reményt, és elfogadom
Hogy szíved hangját nem hallod
Két világban élünk
Két nyelvet beszélünk
Elfogadom.
Sokáig hittem és reméltem
Hogy ugyanazt érzed
De Te az értelem nyelvét használod
A szív hangját elzárod
Elfogadom.
Neked fontos hogy felnézzenek rád
Azt hiszed ez igazi világ?
Másoknak megfelelni
Jó embernek látszani 
Elfogadom.
Mindent elvettek tőled
Mi fontos volt neked
De tiltakozol önmagad lenni
Így egyedül próbálj talpra állni
Hogy nézzenek fel rád.
Én a szív hangját beszélem
Érzéseim megélem
Szenvedek őszintén ha kell
Szívem hangját nem nyomom el.
Őszinte vagyok.
Senki másnak nem akarok megfelelni
Angyalok tudják mit akarok.
Tovább lépni és téged elfeledni
Mert őszintén nem tudsz szeretni
Félsz hogy elítélnek emberek
Megvetnek a gyerekek.
Én tudom mit fogsz megélni
A napokat várni és remélni
Hinni hogy rövid az élet
És minden nappal közelebb a vég.
Majd mikor visszanézed életed napjait
Rájössz pont a legfontosabbat nem tetted.
Elfelejtettél szeretni és boldognak lenni 
Mert megtagadtad maga.
Ráébredsz majd nem megfelelni kell
Csak azért születtünk
Hogy szeressünk, és szeretve legyünk.