2012. január 27., péntek

Nem volt más válsztás

Nem volt más választás
Mint megélni a csodát
A szemed mosolyát 
A lélek egységét 
A pillanat szépségét 
Az órák illanását 
A féltés áramlását 
Az ölelés érzését 
A lelkek beszédét 
Nem volt más választás 


Láthatatlanul jött a félelem 
Van e ilyen mély érzelem 
Egymástól átvettük az aggódást 
Nem hittük, hogy legyőzzük az akadályt
Nem tudtuk azonosítani a rossz érzést 
Vajon mit veszítünk el? 
A munkát? A családot? 
A gyereket? Egymás szerelmét? 
Próbáltuk megélni a csodát 
De a józan ész diktált tovább 
Ha a gyerekeid veszíted el miattam 
Nem bocsátom meg soha magamnak
Ha a munkád veszíted el 
Gyerekeid miből tartod el? 
A szerelem erősebb lett 
A félelem győzött érzés felett 
Egymást kell elveszíteni. 
Éreztem. 
Gyenge voltam, hogy kisétáljak 
és mindent lezárjak 
Ahhoz még gyengébb, 
hogy ne égessek fel minden hidat 
Mert ha látlak vagy hallom hangodat 
Minden ott folytatódik, ahol abba maradt 
Próbáltalak gyűlölni, de ha nem figyeltem 
Jött az irántad érzett szerelmem
Hogy megmutassam mit lehet 
Előző életben oldani ezt az Életet 
Felejteni továbblépni Innen mégsem lehet 
Én elveszítettelek téged 
Te elveszítettél engem. 
Nem akartunk mindent elveszíteni egymásért 
Mert az a másiknak az életét jelenti. 
Már rájöttem, 
Veled a mindent veszítettem el. 
Téged.
Te a MINDEN vagy!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése