Elengedés

Amikor úgy érezzük nem szolgálja valaki a lelkünk fejlődését, érezzük menni kell.
Ez nem azt jelenti, hogy már nem érzünk iránta, hanem az elfogadást.
Elengedjük, de még nem tudunk múltként tekinteni rá.
Ekkor kell magunkba mélyedni.
Megnevezni, mit kellett megtanulni tőle.
Megnevezni, mit kellett megtanítani neki.
Ha ezen túl vagyunk, tudomásul kell venni, az emlékek nem azért jönnek fel, hogy nosztalgiázzunk,
hanem, hogy elengedd őket.
Elengedni nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem szeretni.
A szeretet szála összeköthet, de el kell fogadni a helyzetet.
Hogy csak a tanulási folyamatod része volt.
Igen, most megkérdezheted, a lelked másik felével, hogyan tegyük ezt meg!
Senki sem mondta, hogy könnyű, sőt nehéz.
Ne felejtsük el, ikerlelkünk megjelenéséhez, nem feltétlen kell teljesen fejlett lélek.
Valójában Ő a legnagyobb tanító.
Tőle kapjuk a legnagyobb pofonokat, a másik felünktől, mert Ő a tükör.
Mi milyen fejlettlenek vagyunk.
Aztán el kell veszítsük.
Sorsszerű?
Úgy gondolom igen.
Mert annyira fáj, hogy a lelkünk mélységeiben kezdünk el kutatni.
Aztán rájövünk, minden bennünk van, mindenre mi kértük, tanítsa meg nekünk, mert a fájdalom árán jutunk előre.
Aztán eljön az igazi elfogadás, igazi elengedés.
Amikor rájövünk, nem kell Ő már nekünk.
Ekkor megváltozik valami.
A régi energiás történetünket elengedjük.
Aztán a másik felünk megkeres.
Új tiszta energiával.
Ugyanazzal a tiszta érzéssel, csak megújult energiával. Elengedtük, hogy visszajöhessen..:)