Tegnap ezt írta egy fiatalember nekem:
Szia Andi ! ki a szerencsés vagy szerencsétlen , ki ennyi figyelmet érdemel ?
Ma már tudom a választ ki ő nekem.
Ő az, aki a lehető legtöbbet tette értem.
Atlantiszban velem volt. Ott amikor az egység kettévált, én nagyon megbántottam őt. Életeket lébecoltam el, hogy bűntudatom volt, menekültem.
Én ma bocsánatot kértem ott tőle, és megbocsátottam magamnak is.
Ő az, aki hitt bennem, aki felébresztette azt bennem, aki még nem voltam, aki olyannak látott, aki még nem voltam. Ő az, aki azt mondta nekem, ő tudja, hogy én egyedül mindent elérek. Akkor ezt fájdalomként éltem meg, ma már látom, csak a saját érdekemben tette, mert hitt bennem, és az utamat egyedül kell végigjárnom.
Ő az, aki a saját szenvedését, és érzéseit elnyomva fájdalmat okozott nekem, ma már értem, értem tette. Megkerestette velem azt akit ő mindig látott bennem. Ő az, aki tükröt tartott elém. A tükröt úgy tartotta, hogy már azt láttatta velem, aki valójában vagyok. Nem azt láthattam benne, akit más látott, Ő a lelkemet láttatta. Köszönöm Neked.
Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy ebben az életben se tegyek magamért! Hogy a segítségeddel megtaláltam önmagam, sziklákat romboltam le. Köszönöm, hogy az Isteni énemmel azonosulhattam. Általad fejlődtem.Velem te kerestetted meg a bennem élő Istent. Erre a nagy tanításra minden embernek csak egyetlen másik lélek képes. Az ikerlélek. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése